Ilyen furcsán nem adtak még el bankot Magyarországon

Groteszk. Takarékszövetkezeti vezetők viszonylag rezignáltan kommentálták így a fordulatot, amelyet egy friss kormányrendelet hozott a takarékszövetkezeti szektor tavaly nyár óta zajló viharos átalakításának folyamatában. A rendelet, amely kimondja, hogy a Takarékbank (amelyből az állam ki akar szállni) és a Magyar Takarék Zrt. összefonódása nemzetstratégiai ügy, valójában egy burkolt eredményhirdetés. A folyamatot jól ismerők számára ugyan nem meglepetés: hetek óta az egyetlen esélyes vevőként tartják számon ezt az egyébként alig pár hónapja létező céget, de mivel eddig senki nem erősítette meg, hogy a Magyar Takarék tette az egyetlen vételi ajánlatot – hivatalos eredményhirdetés pedig még nem volt – mégiscsak egy fontos bankprivatizációs tender furcsa momentumához érkeztünk.

Ezzel kapcsolatban megkerestük a Magyar Fejlesztési Bankot és a Magyar Postát, mint az állami pakett jelenlegi birtokosait, valamint a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot is, de nem kaptunk választ a kérdésre, hogy ezek után egyáltalán formálisan hirdetnek-e győztest, és mikor írják alá az adásvételi szerződést.

Mi történt eddig?

A legfrissebb fejlemények mindenesetre arra utalnak, hogy minden úgy zajlik le, ahogy azt a szövetkezeti bankárok kezdettől fogva előrevetítették. Az állam előbb egy mindenekfelett álló törvény – úgynevezett lex specialis – révén többségbe került a szövetkezeti bankok központi intézményében, a Takarékbankban. Ezzel kisebbségbe szorította a szövetkezeteket, a korábbi többségi tulajdonosokat. Majd pár hónappal később azállam kiszáll a Takarékbankból, és végül azon befektetői csoportnak adja el a bankot, amelynek képviselőit az egész átalakítás mögött sejtették.

Ennek a befektetői körnek a központi figurái szinte kivétel nélkül az FHB Bankhoz köthetők. A bank tulajdonosa és elnöke, Spéder Zoltán ugyan formálisan semmilyen tisztséget nem tölt be a Takarékbankban vagy az új integrációs szervezetben, és az eladó állami bankpakettre sem közvetlenül az FHB pályázik. Ugyanakkor Spéder volt kollégái, beosztottjai és bizalmasainak tartott banki vezetők már látható kulcspozíciókban ülnek (erről lásd a keretes írást is), az FHB pedig ott van a Takarékbankra egyedüliként pályázó Magyar Takarék Zrt. tulajdonosai között. 25 százalékos részesedésével a legnagyobb egyedi tulajdonos, amióta február elején – három nappal a bankprivatizációs pályázat jelentkezési határideje előtt – tőkét emelt a cégben.

A Magyar Takaréknak szintén részvényese az a cég (az állami tulajdonban álló Első Hazai Pénzügyi Szolgáltatásfejlesztési Kft., azaz EHPSZ), amelynek az ügyvezetője Vojnits Tamás, a Takarékbank tavaly nyáron kinevezett elnöke, aki kormánybiztosként legalább fél évig dolgozott a szövetkezeti rendszer újragondolásán (korábban pedig az FHB-ban, még régebben az OTP-ben dolgozott Spéder Zoltánnak).

Rajtuk kívül néhány szövetkezeti vezető is helyet kapott a cégben, sőt, voltaképpen többségben is vannak a Magyar Takarékban. Ezért van az, hogy az eladói oldalon úgy kommunikálják a történteket, hogy maguk a szövetkezetek jutnak ismét esélyhez a Takarékbank megvásárlásánál.

Perek, belharc, forrongás

Ha a Magyar Takarék tulajdonosi szerkezetét nézzük, akkor ez igaz is. Ha viszont azt nézzük, hogy a Magyar Takarékba 14 szövetkezet szállt be, miközben 122 működött, akkor kicsit más a kép. Főleg úgy, hogy a két tábor között óriási ellentét feszül. Azon túl, hogy a kívül maradt szövetkezeti vezetők közül sokan önállóan, illetve az Országos Takarékszövetkezeti Szövetségen (OTSZ) keresztül beperelték az államot az integrációról szóló törvény miatt, az Alkotmánybírósághoz, polgári bíróságokhoz – és egyes szövetkezetek a Strasbourgi Bírósághoz is – fordultak, már egymással is szembe kerültek. A harc az utóbbi napokban már nem csak a színfalak mögött zajlott, néhány bankár ugyanis nyilvánosan nekiment a korábbi szövetkezeti vezetésnek, az OTSZ kulcsembereinek.

origo.hu